Jennifer L. Armentrout: Opál

Sziasztok!

Húúúúúúú.... Na először is, kezeket fel, ki várta már hónapok óta velem együtt a megjelenést? Aki elkezdte már a sorozatot, az biztosan. Aki meg még nem, az- már bocsánat-, de zárja be most azonnal ezt az ablakot vagy- ami még jobb- szörföljön át gyorsan egy másik bejegyzésemre (mondjuk az első részére) , mert ez az értékelés az Obszidiánra és az Ónixra nézve eléggé spoileres lehet.

Eredeti cím: Opal
Sorozat: Luxen (#3)
Írta: Jennifer L. Armentrout
Fordította: Miks- Rédai Viktória
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2014
Eredeti borító?: igen
Folytatás?: lesz

Fülszöveg

Senki sem érhet fel Daemon Blackhez.
Amikor elszánta magát, hogy kimutatja az érzéseit irántam, komolyan beszélt.
Soha többé nem kételkedem benne – és most, hogy túljutottunk a zökkenőkön, újra és újra fellobbannak köztünk a lángok.
Csakhogy még ő sem védheti meg a családját, ha eltökélik, hogy kiszabadítják a szeretteiket.
Mindazok után, amiken keresztülmentem, én sem vagyok többé ugyanaz, aki voltam. Még mindig változom, és fogalmam sincs, mi lesz a vége. Lépésről lépésre fedezzük fel az igazságot, és amikor szembekerülünk a hibrideket tesztelő és kínzó titkos kormányzati szervezettel, ráébredek, hogy a képességeim nem ismernek határokat.
A halál a mindennapjaink részévé vált. Onnan kapunk segítséget, ahonnan a legkevésbé várnánk, és a barátainkról kiderülhet, hogy valójában a halálos ellenségeink – de nem fordulunk vissza.
Akkor sem, ha az eredmény örökre darabokra töri az életünket.
Egységben az erőnk – és ezt ők is tudják.

A könyv

Vannak olyan könyvek, amik nagyon tetszenek akkor, amikor olvasom őket, de hónapokkal, vagy akár csak hetekkel később már azt sem tudom, némelyiknek mi lett a vége. Na, az Ónix nem ilyen. Ki az, akinek nem égett bele örökké az agyába az az érzés, amikor megjelent Dawson, a naiv olvasó pedig mohón lapozott tovább, csakhogy  nem volt hová?

"Valahogyan, valamiképpen Dawson hazakerült.

Daemon magához szorította őt, de Dawson... Dawson csak állt ott, a karját fel sem emelte, az arca szépséges, mint az ikertestvéréé, ám fájdalmasan üres."

Én itt konkrétan az őrület határán álltam, megkockáztatom, ez volt életem legidegesítőbb, legkegyetlenebb, leggonoszabb, de leghatásosabb függővége, amit olvastam. Majd' meghaltam a

folytatásért, el akartam olvasni angolul, de erre valahogy nem került sor.

Jesszusom, mennyit írtam már, és még egy szó sem esett a könyvről! Szóval ott tartunk, hogy Dawson visszatért, és újra három lakója van a Black-háznak. Nagyon tetszett, hogy a kis csapatot kezdetben az írónő egyszerűen elszigetelte a külvilágtól- a hó eltorlaszolt minden utat. Így tökéletesen megismerhettük Dawsont és beleszokhattunk az új helyzetbe anélkül, hogy mindenféle külső zavaró tényezők elvonnák a figyelmünket, mint például a probléma, hogy mit mondjanak a városban Dawson visszatéréséről.

Ha ez nem lenne elég, visszatér még valaki más is, bár nem kelt akkora visszhangot, ugyanis senki sem tudja, mit tett. Talán kitaláltátok, hogy Blakeről van szó- a luxenek annak tudatában, amit Adammal tett, a legmerészebb álmukban sem gondolták volna, hogy valaha is visszamerészkedik a városba. Az nagyjából egyelő a vesztébe rohanással. Azonban ajánlata van a mi főhőseink számára...

Nagy az öröm Dawson miatt, de arról senki sem feledkezett meg, hogy Bethany vele ellentétben még mindig fogságban van, és esélytelen, hogy a fiú lelkileg felgyógyuljon addig, amíg ő nincs vele. És talán Blake tud segíteni nekik abban, hogy kiszabadítsák...

Most vettem észre, hogy még le sem írtam Katy vagy Daemon nevét (jó, ez utóbbiét az idézetben igen, de az nem számít). Ha esetleg a rizsázásom alatt valakinek kiment a fejéből, azt emlékeztetem, hogy ők az állítólagos főszereplőink, még akkor is, hogyha az eddigiek alapján nem úgy tűnt.

Daemon számára érthető módon most minden a testvére körül forog- jobban mondva a testvérei körül, hiszen Dee sem tudja kezelni Adam elvesztését. Katy mindenben segíti őt, amiben csak tudja, de néha még nála is betelik a pohár, és ezzel kilátásba helyez néhány jó kis szaftos veszekedést. Tényleg, tudtátok, hogy Daemon odavan a dühös Katyért? ;)

Mint látjátok, alapból akad néhány bonyodalom, de azért amikor már-már rendeződni látszanak a dolgok, megérkeznek a jó öreg arumok is. Ééééés itt az újabb kibírhatatlan függővég is, természetesen. (Figyelem!!! NEHOGY beleolvassatok a könyv végébe!)

Véleményem

Talán ez volt az a könyv, amit egész évben legjobban vártam. Nem, még a Mennyei tűz városát sem

vártam és várom annyira (oké, ez azért nagyon merész kijelentés, de mégis).

Napok óta nem aludtam, napközben mindenhova rohangáltam, éjjel vagy olvastam, vagy sorozatot néztem, vagy takarítottam... szóval mindig volt valami. Elhatároztam, hogy szerdán sokáig alszom, mert végre se dolgozni nem kellett menni, se suliba, nem volt semmilyen megbeszélés. A várva várt pihenőnap. Na, igen, arra nem számítottam, hogy kifogom a világ legkoránkelőbb és leggyorsabb GLS futárát. Reggel hétkor(!!!) hozta a csomagot, ami nálam rekordnak számít- rengeteg könyvet rendelek, de ilyen korán még soha sem érkeztek meg. Semmi gond nem volt, anya átvette helyettem, nem akart felébreszteni, na de el tudjátok képzelni, hogy én az igazak álmát aluszom, miközben az a könyv (és a Storm) vár az étkezőasztalon?! No way. Kipattantam az ágyból feltéptem a csomagot, gyorsan lefotóztam, feltöltöttem Instagramra, és csak aztán ültem le reggelizni. 

Onnantól kezdve pedig képzeljétek el a napomat. :D Egy kis olvasás, egy kis takarítás, egy kis boltba menés, egy kis olvasás. Igen, általában az olvasások nyúltak a hosszabbra. 

Ezt csak úgy szemléltetésként írtam le. Hogyha egy ennyire várt könyvben csalódtam volna, valószínűleg ezt az értékelést sem írnám most, mert már rég szétvertem volna a gépet, a könyv pedig cafatokban heverne valahol a szoba sarkában az ágyam mögött. De éppen anya kezében hever kinyitva, úgyhogy ebből már sejthetitek, hogy nem okozott csalódást. Márpedig az elvárásaim nem voltak kicsik.

Eddig ez a könyv tetszett legjobban a sorozatból, több okból is.

1. Végre kiteljesedett Katy és Daemon kapcsolata. Ezt most ne értsétek félre (SPOILER: félre is érthetitek), úgy érem, hogy végre nem az volt a középpontban, hogy a) Katy beleesik Daemonbe de ő csak bunkózik, vagy b) Daemon próbálja megszerezni Katyt, de a lány makacskodik, hanem már tényleg együtt voltak. Majdnem, mint egy rendes, átlagos pár. Néhány nagyon-nagyon forró pillanattal.
2. Nagyon jól jött a vérfrissítés, ez alatt pedig Dawsont értem. Szintén egy nagyon szerethető karakter. bár azért az írónő észrevehetően ügyelt arra, hogy Daemon senkinél se essen ki a kosárból.
3. Végre nem mindenki Katy megmentésére, illetve védelmezésére koncentrált. Sőt, ő is kivette a részét a dolgokból. 

És persze van még kismillió okom, amit nem lehet szavakba önteni, vagy pedig hülyén hangzanának szavakba öntve. 

Még mindig nem tudom, miért szeretem annyira a sorozatot, de az biztos, hogy zseniális a megfogalmazása. Minden zseniális... a leírások, a párbeszédek, minden. Sokat elmond erről az, hogy még hajnalban is egymással versengve töltötték fel a molyolók az idézeteket az oldalra. Egyébként is az egész tegnapi nap az Opálról szólt Molyon- minden tele volt képekkel, visongó karcokkal (igen, még a karcokon keresztül is átjött a visongás), áradozó értékelésekkel és türelmetlen kommentekkel azoktól, akik még nem kapták kézhez a könyvet. Aztán estére kicsit lenyugodtak a kedélyek, az, aki előrendelte, már a kezében tartotta és mohón falta a könyvet, de azért a legtöbben vissza-visszatértek idézeteket és helyzetjelentéseket írni.

Szóval bátran kijelenthetjük, hogy a tegnapi nap Opál-nap volt. Akár hivatalossá is tehetnénk. El sem tudom képzelni, mi lesz a Mennyei tűz városa megjelenésekor... Túl fog terhelődni az oldal, az biztos. :)

Tehát elvoltam tegnap, mint a befőtt, hajnalig. Egy netes barátnőm reggel rám is írt, hogy sikerült-e befejeznem a könyvet, nagyon szurkolt nekem- hát persze, hogy sikerült! Még hajnal egy előtt, tiszta jó időt futottam ahhoz képest, hogy napközben ide-oda rohangáltam.

Az értékelésem pedig nem meglepő módon:

5/5*** 

Idézetek

…az edzéstávom általában a könyvesbolt bejáratától az új megjelenések polcáig tartott…

 A csók, amivel elnémított mélyen felkavart, egyszerre töltött el gyönyörűséggel és félelemmel. Amikor Daemon megcsókolt, mindig úgy éreztem, a lelkemet keresi.
Pedig már régen a kezében volt, a szívemmel együtt.
Lassan lazított a szorításán, hagyta, hogy lecsússzak mellette, majd talpra állított. Szédülve néztem fel rá.
– Ezt miért kaptam?
– Elmosolyodtál – simította meg az arcomat.

 – Szerelmes vagy- állapította meg anyu egy darabka sárgadinnyét kergetve a tányérján.- Ez nem kérdés volt. Látom a szemeden.

 – Ennek nincs értelme- duzzogtam.
– Dehogynem, tökéletes terv- felelte, és arcon csókolt.- Mert én is tökéletes vagyok.

 A hibridek erősek. Gyorsabban mozgunk az embereknél, de a mostani elhízási arányokat nézve erre a teknősök is képesek.

 – Van egy ötletem!
– Le kell vetkőzni hozzá?

 – Ha tiltakozol, megkötözlek, és nem a kellemes módon, aztán bezárlak a hálószobádba.
Erre leesett az állam.
– Na jó, talán mégis kellemes lesz. Úgy értem, amikor az egésznek vége, visszajövök, és…

 Aztán beleásítottam az arcába. Javíthatatlanul romantikus volt.

 Elképzelni sem tudtam, hol fér el benne ez a rengeteg kalória. Talán az egójában?

 Az ajkaim életeket változtatnak meg, bébi.

Te is elolvastad már a könyvet? Akkor nincs más hátra, mint...

... VÁRAKOZNI. Vagy pedig elolvashatjátok a folytatást (és annak a folytatását) angolul. :) Én teszek egy gyönge kísérletet, hogy kivárjam a magyar megjelenést, de szerintem amint lesz új e-book olvasóm (vagyis valószínűleg karácsonykor), megveszem az utolsó két könyvet. :)