Marissa Meyer: Cinder- Hamupipőke a kiborgok között

Sziasztok!

Könyvek esetében mindenevő vagyok- fantasy és realista, YA, NA, történelmi, szépirodalmi (bizonyos esetekben) és még sorolhatnám, de a sci-fi regényeket általában messzire elkerülöm, mert egyszerűen nem az én világom. Eddig egyetlen könyv volt a műfajban, ami tényleg tetszett- Stephenie Meyertől A burok. Bár a pálmát még mindig viszi, a névrokon Marissa Meyer nálam ezúttal igencsak megszorongatta az Alkonyat-sagával híressé vált írónőt.

Cím: Cinder- Hamupipőke a kiborgok között
Írta: Marissa Meyer
Sorozat: Holdbéli krónikák (#1)
Folytatás?: lesz
Fordította: Bujdosó István
Kiadó: Alexandra
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 432
Eredeti borító?: igen

Amit tudni érdemes

Ha a címből nem is (Cinderella), az alcímből biztosan rájöttetek, hogy a történet igazából egy Hamupipőke-feldolgozás, csak kicsit furcsa csomagolásban. Igaz, Cinder nem főz a családjára, a jótündér nem varázsol neki tökhintót és gyönyörű ruhát, sőt, még a cipője sem ragad szurokba a palota lépcsőjén (igazából nem is cipőben, hanem csizmában megy), de az írónő tényleg rengeteg elemet használt fel az eredeti meséből, bár való igaz, hogy nagyon okos, és egyáltalán nem feltűnő módon.

 Statisztika? Nagyon jó. Molyon 92%-ot kapott eddig, 412-en olvasták, 301 ember csillagozta és 79 jelölte kedvencnek, tehát az olvasók 19%-a. 

Fülszöveg

 126 évvel a IV. világháború után emberek és kiborgok népesítik be Új Peking utcáit. A népességet halálos járvány tizedeli. Az űrből kegyetlen holdlakók figyelnek és várnak a megfelelő alkalomra… Senki sem sejti, hogy a Föld sorsa egyetlen lány kezében van…
Cindert, a tizenhat éves kiborgot a társadalom nagy része technológiai tévedésnek tartja, mostohaanyja pedig ki nem állhatja. De a kiborglétnek is megvannak a maga előnyei: Cinder szinte mindent meg tud javítani (robotokat, lebegőjárműveket, sőt még a saját meghibásodott alkatrészeit is), ezért Új Peking legjobb műszerészének tartják. E hírnevének köszönheti azt is, hogy Kai herceg személyesen keresi fel, hogy hozza helyre meghibásodott androidját. A megbízás „nemzetbiztonsági ügy”.
Vajon tényleg Cinder kezében van a Föld jövőjének kulcsa? Vagy a holdbéli királynőnek sikerül varázserejével és más fondorlatokkal meghódítania Kai herceget és vele az egész világot? A Holdbéli krónikák első könyve Hamupipőke klasszikus meséjét kombinálja a Terminátor és a Star Wars elemeivel. Az eredmény egy fantasztikus, magával ragadó történet.

A könyv

Cinder

Cinder kiborg- csak hogy tisztázzuk, ez azt jelenti, hogy részben robot. Ennek megfelelően társadalmilag alapból hátránnyal indul, és mostohaanyja részéről ennek megfelelően kellő elnyomásban is részesül. Apropó, a mi modern Cinderallánknak természetesen van két mostohanővére is, de közülük csak az egyik, Pearl gonosz, Peonyval egész jól kijönnek- ő az, aki próbálja megvédeni Cindert az anyjával szemben.
És hogy miből él a család? Cinder dolgoztatják. Nem a klasszikus mosós-főzős-takarítós módon, de a lány így is robotol, csak hogy egy szóviccel éljek. Ő ugyanis a város szerelője, mindent hozzá visznek, amit más nem tud megjavítani. Egy alkalommal maga Kai herceg jelenik meg a vásárban Cinder bódéjánál, és arra kéri, hogy minél előbb javítsa meg az androidját, mert még a palota saját szerelői sem bírtak vele.

Kai

Igen, mondhatni, első látásra egymásba szeretnek, de ha a herceg még hajlandó is lenne áthidalni a köztük hatalmas szakadékként tátongó társadalmi különbséget, azzal még ő sem tudna mit kezdeni, ha megtudná, hogy a lány nem is teljes egészében ember...
Mindenesetre a munkáskesztyű jól takarja a műkezet, és Cinder új lába is egész jól szolgál, ezért semmi veszély nincs, amíg csak egy meghibásodott androidot kell megjavítania őfelsége számára, igaz?
Ha ez nem lenne elég, az emberiség által már többször is legyőzött és átvészelt szörnyű járvány, a pestis egyik új fajtája szedi áldozatait mindenfelé. A tudósok minden erejükkel azon vannak, hogy előállítsanak egy ellenszert, de ezeket- bár egyelőre egyik sem hat- tesztelni kell valakin, és erre kik lennének jobb alanyok, mint a kiborgok? Hiszen nem is emberek igazán... Így hát elkezdik besorozni a kiborgokat és hogy-hogy nem Cinder is erre a sorsra jut.
De akkor mi jöhet még? Minden kísérleti alany belehal a tudósok próbálkozásaiba, de mostohaanyja reményeivel ellentétben neki nem ez lesz az utolsó útja, sok dolog vár még rá. De mégis hogy mehetne el egy kiborg a bálba, hogy vehetne fel estélyi ruhát, hogyan rejthetné el a fém alkatrészeit a herceg elől, és nem utolsó sorban hogyan vehetné fel a harcot a holdbéli királynővel? Most mondhatnám, hogy minden kiderül a könyvben, de ez nem igaz, mert még várhatunk a folytatásokra is... ;)

Véleményem

Kiskoromban imádtam Hamupipőke meséjét. Nem annyira, mint mondjuk a Szépség és a szörnyeteget, de nagyon szerettem. Emlékszem, hogy színes építőkockákból meg legóból a barátnőmmel mindig "palotát" építettünk, természetesen lépcsővel, amin a Hamupipőkének kikiáltott Barbie-baba elhagyhatta -a mi változatunkban rózsaszín- üvegcipellőjét (egyébként sosem sikerült a babához méretarányos kastélyt építeni, de hát ez a legkevesebb). Mindegy, nem is tudom, miért meséltem ezt el. A lényeg, hogyha tegnapig bárki is Hamupipőkét emlegette , akkor ez jutott eszembe.
Nagyon szeretem a mesefeldolgozásokat, nem véletlenül az Egyszer volt, hol nem volt az egyik kedvenc sorozatom, de azért valahol csak meg kell húzni a határt. Oké, hogy a hercegnőket modernizáljuk, na de robotot csinálni belőlük?! Ez nekem elsőre kicsit sok volt. Láttam a jó véleményeket a könyvről, de hogyha nem egy ezresért dobálják az Alexandrában, valószínűleg soha nem veszem meg. Ennyiért viszont minden megéri, nagy bajom nem lett még ilyen akciókból (így vettem pl. az Eleven testeket és az Árnyak asszonyát is).
A borító gyönyörű. Nem úgy gyönyörű, mint mondjuk a Vaskirály vagy az Angyalsors (mert ezeket én akár órákig is képes lennék nézegetni), de tényleg nagyon szép. Az már csak a ráadás, hogy kemény borítós is. Egyszerűen jó ránézni is a polcon. Talán ezért szavaztam neki végül bizalmat, és előrevettem a várólistámon. gyakorlatilag amint a kezembe kaptam, neki is ugrottam (pedig amúgy a nyaralásra
tartogattam).
Tényleg tartok a sci-fiktől, de amikor elkezdtem olvasni, azt vettem észre, hogy különösebben semmi bajom nincsen a lánnyal, aki megszerel ezt-azt a vásárban, eközben pedig a robotjával beszélget és új műlábra gyűjt. Tudtam, hogy még mindig nem az én terepem, de vendégeskedni azért jó volt Marissa Meyer világában.
Na igen, ez jellemezte körülbelül az első száz oldalt. Aztán már nem érdekelt, mennyire sci fi vagy mennyire disztópia, magasról tettem rá, hogy mennyire ragaszkodik Hamupipőke történetéhez és mennyire nem. Egyszerűen csak élveztem. Magával ragadott. Faltam az oldalakat, és tudni akartam, hogy mi lesz végül Cinder (és Kai) sorsa.
Nem is volt annyira mesebeli, mint amennyire számítottam rá, hogy az lesz. Nem éreztem mindig úgy, hogy ez egy Hamupipőke- átdolgozás, inkább olyan volt, mint amikor az életben történik veled valami ironikus, és eszedbe jut róla egy régi mese. Kicsit sem volt erőltetett vagy vontatott, az egész úgy volt frappáns és teljes, ahogy azt Marissa Meyer megírta. Tényleg hatalmas meglepetés volt számomra ez a könyv, és már alig várom a folytatást, ami már egyébként hamarosan érkezik magyarul is. :)
Értékelésem:

5/5